Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EREDET                                                                                                                

Egy pásztorkutyafajta eredete sokszor nehezen nyomon követhető, főleg olyan területen, mint Kelet-Európa. Régen a határok átjárhatósága, lehetőséget biztosított a pásztoroknak, hogy akár sok száz kilométerre is elhajtsák állataikat, értékesebb legelők reményében, ezen vándorlások, több évig is eltarthattak. Nem nehéz elképzelni, hogy ilyenkor sok kutya odaveszett és az elpusztult állatok helyébe újabbakat kellett beszerezni. Egy kiváló pásztorkutya, jó csere alapul is szolgált és akár három-négy juhot is adtak érte. Régi hírforrások szerint nem volt ritka, hogy Erdélyből a Krím félszigetig terelték nyájaikat az itteni pásztorok, olyanról is tudunk, hogy a havasi juhokat, télire az Alföldre lehozták és ott tartották a következő tavaszig.

 Kép

A történelem viharos évszázadaiban sok nép dúlta Európa ezen felét, a tatár és a török csapatok, hozták magukkal a lábon hajtott élelemforrásaikat, melyek őrzésére, hozták kutyáikat is, amelyek így könnyen keveredhettek a helyi pásztorkutyákkal, ezáltal továbbörökítve bennük génállományukat. Erdély, ezáltal a keleti pásztorkutyák olvasztótégelyeként funkcionálhatott a múltban. A ma létező három romániai pásztorkutya típus is a Kárpátokban található pásztorkutya populációból lett kiemelve. Sok helyen említik a Kuvasz erdélyi gyökerét, származását, tudjuk azt is hogy Erdélyben sok esetben a nagytestű pásztorkutyákat illették ezen a gyűjtőnéven, színüktől függetlenül. A régi leírások is említenek sárga, ordas, foltos és fekete kuvaszt, amely színek Erdélyben, ma is a leggyakoribb pásztorkutya színek. A Kárpáti kalibakutyák, ezen típusok ősi formáját képviselik, nyilvánvalóan a maguk heterogénebb formájában, ha a fenotípusok alapján szelektált kultúr kutyafajtákhoz viszonyítjuk őket. Ezt a kutyatípust megtalálhatjuk az egész Kárpátokban /Románia, Ukrajna, Szlovákia, Lengyelország/, de a legtömegesebb előfordulása Gyimesben lelhető fel. Kép Legeltetéses állattartásuknak köszönhetően, az itt élő kutyaállomány is fennmaradt, elég nagy számban.

A festői Gyimes völgye a keleti Kárpátokban található közel 200 négyzetkilométernyi területen, Erdély keleti részén, itt élnek a gyimesi Csángók, egy maroknyi magyar nyelvű kisebbség, akik főleg állattartással foglalkoznak. Életformájuk évszázadok óta, egy jellegzetes és elsősorban már csak erre a vidékre jellemző félnomád állattartás. Az állatokat tavasztól-őszig a hegyekben található szállásaikon tartják, az úgynevezett kalibákon, ezt veszi körül sok esetben, egy fakerítéssel körbezárt, több hektáros terület, ahol a jószágok legelnek. A Kárpátok ezen részén a vadállatok még mindig jelentős veszélyt jelentenek a háziállatokra nézve, elsősorban az európai barnamedve és az európai szürke farkas. A farkas és a medve is könnyű prédának tartja a háziállatokat, emiatt állataik védelmére, a Csángók mindig is tartottak pásztorkutyákat, egyszerre, akár 7-8 kutyát is, hogy a vadakat távol tartsák a nyájaktól.

 

A mappában található képek előnézete Kalibakutya archív képek