Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Barnamedve

 

(Ursus arctos)

 
 

A barnamedve a legszélesebb körben elterjedt medvefaj: Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában egyaránt őshonos. Nagy elterjedési területén több alfaja alakult ki. Kép Az egyes alfajokba tartozó egyedek színe és testmérete jelentős különbségeket mutat. Korábbi létszámához képest Európában mára jelentősen megritkult, körülbelül 50.000 egyede él. Egyes területeken ma is veszélyben van, máshol, a hatékony védelemnek köszönhetően állománya stabil, vagy létszáma akár gyarapodik is. Magyarországról az élőhelyeinek elvesztése és a vadászat miatt korábban eltűnt, az elmúlt évtizedekben azonban ritka kóborlóként ismét megjelent – legutóbb 2008 tavaszán, az Aggteleki-karszt vidékén találták meg egy anyának és bocsának nyomait. Mivel nagykiterjedésű erdőkben él, ezért az erdőirtás, az emberi terjeszkedés hatására egyre kisebb területekre szorul vissza, illetve egyre többször kerül az emberekkel konfliktushelyzetekbe. A medvék próbálnak előnyt kovácsolni a maguk részére abból, hogy az emberek benyomulnak élőhelyükre: a könnyű táplálékszerzés céljából felkeresik a szeméttárolókat, akár háziállatokat zsákmányolnak. Ha fenyegetve érzik magukat vagy bocsaikat, az emberre is veszélyt jelenthetnek.Kép

 

 

 

Bár a barnamedve is a ragadozók rendjébe tartozik, valójában azonban mindenevő, a kisebb-nagyobb állatok mellett jelentős mennyiségben fogyaszt különféle növényi táplálékot is. Párzási időszaka májustól júliusig tart, majd január és március között jönnek világra az utódok. A bocsok nagyon fejletlenül, alig fél kg-os súllyal születnek. Valódi téli álmot nem alszik. Aktivitása csökken ugyan, és a hideg téli napokat átalussza, melynek során akár hetekig nem vesz magához táplálékot, és a szívverése is lelassul, ám enyhe időben felébred, és előjön barlangjából, hogy egy kis harapnivaló után nézzen.

 

 

Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft